A bevezettetni kívánt törvény ismertetése

minden ami a népszavazásról tudható

A bevezettetni kívánt törvény ismertetése

HozzászólásSzerző: elnök » 2009.03.20. 00:47

Milyen törvényt szeretnénk?

Az elfogadott kérdés:
Akarja-e Ön. hogy a magyar Országgyűlés hozzon olyan törvényt, mely az állandó felügyeletre szoruló súlyosan fogyatékos személyek[size=200]nek
, a népszavazást követő január l-jétől az ellátási helyüktől (család, állami-, önkormányzati-, egyházi-, civil fenntartású intézmények) függetlenül diszkrimináció mentesen azonos mértékű, az állandó felügyeletükre és gondozásukra szolgáló gondozásidíjat állapítson meg.

Mit szeretnénk.
Egy egyértelmű törvényt, ami arról szól, amiről szólnia kell.

Azaz azért gondozási díj, mert alapesetben nem ápolásról van szó, hanem állandó felügyeletről. Ez az alap. Ez az, amire szükségük van ahhoz, hogy életben maradhassanak. Mert, akikről szó van ők (butuskák) különböző okból könnyen tudják lavírozni magukat (élet)veszélyes helyzetbe, ill. környezetüket is (pl. tűzokozás). Vagy életveszélyes helyzetbe kerülve nem tudnak abból kimenekülni (pl. mozgáskorlátozottságuk vagy kikötöttségük miatt).

Az még hozzájárulhat, hogy önmagukat ellátni képtelenek, azaz gondozni (etetni, tisztán tartani, kísérni) is kell őket.

Ezt a kört fedi az állandó felügyeletre szoruló súlyosan fogyatékos személyek csoportja - gyakorlatilag ma is rájuk vonatkozik az ápolási díj.

----
személyekNEK - ez egy igazi változás követelése - kezdetektől ezt követeljük.
Ma az államilag kijelölt gondozónak jár a díj.
Ebből következik:
ha nincs az ellátandó személynek olyan hozzátartozója, aki megfelel a kritériumoknak, akkor nem lesz ellátva (pl. ül a sajátjában egész nap, míg rokonok haza nem érnek), vagy ellátja valaki, de nem kap érte fizetést (pl. nyugdíjas szülő, szemben a gyesen lévő nyugdíjas nagyival).

Mivel ma az ápdíjat kizárólag közeli hozzátartozó kaphatja a család el kell döntse, hogy vagy feladja valaki karrierjét, vagy intézetbe adják szegényt. Ha nemcsak családtag kaphatná meg a díjat, akkor otthon is maradhat, karrier is maradhat és valakire rábízhatják.

Azért, mert nem az ellátandó személynek jár nagy részük gondozásáért ma az állam nem fizet.

Aki ma otthon van és úgy fizetnek őrá tekintettel azok szégyenletes összeget kapnak. Aki ma intézetben van, utána megállapítanak egy normatívát, amiben nincsen "felpántlikázva" a gondozásra fordítandó munkabér. Ebből következik, hogy nagy részük részlegesen van csak ellátva, ill. igen alacsony színvonalon, ill. nincs megoldva az állandó felügyeletük. Az mindennapos, hogy nincsen éjszakai ügyelet, és tág tere marad az erőszakos cselekedeteknek. (épp most a tiszalöki esetről olvashattunk). (Ajánlott irodalom pl. Szalai Júlia és munkatársai felmérése, amit még Dr. Gönczöl Katalin felkérésére csináltak)

Attól, hogy nem a gondozandó személy a jogosult ő nem tud befolyással lenni arra, hogy hogyan lássák el.
Szemben azzal az esettel, mikor személyesen hozzákötődik az állami normatíva.

Abban az esetben, ha a gondozandó személyNEK állapítják meg a gondozási díjat és bentlakásos intézetbe megy akkor 4 gondozási díjasnak fel tudnak venni 4 gondozót, akik 3 műszakban (a 4. pihen) állandó felügyeletet tudnak biztosítani. És egy-egy műszakban egy gondozó max. 4 személyt kell megetessen, tisztán tartson, kísérgessen, stb. (Ebbe nem tartozik bele a takarítás, max. a takaríttatás - de ez részlet kérdés, törvénybe foglalt munkaköri leírás). Ezzel kiküszöbölhetők pl. a személyzet hiánya miatti kikötözések, még étkezés közben is kikötözve tartás. (Olyan, mint a libatömés)

Közteher. Természetesen, mint minden munkabér után itt is kell járulékot és a munkáltató közterheit fizetni. Ez erről szól. Ma is így van. A mostani ápolási díjból is vonnak járulékot és Önkormányzatok fizetnek utána TB-t.

Min alapszik a követelésünk?
Az Alkotmány szerint az önmagukat ellátni képtelen személyek ELLÁTÁSÁRÓL az állam gondoskodik. Ill. maga helyett ezt valakire rábízza. Államtól átvállalt kötelezettség, ezért kell az állam fizessen érte.

OVB-n nem ment át a minimálbéres megfogalmazás, hiába mondtam, hogy diszkrimináció mentes csak így lehet.

Ezért második körben ez ment át, hogy diszkrimináció mentesen, azonos mértékű. És szektor semlegesen (ellátás helyétől függetlenül.). És, mert állami alkalmazottként nem kaphat minimálbérnél kevesebbet, ezért a vele azonos mértékű sem lehet minimálbérnél kevesebb.
Ezt OVB is pontosan megértette. (ld. dec. 9-i jegyzőkönyv 4. kérdés
http://www.election.hu/ovb/hu/osszefoglalok/20081209.pdf )

Miért népszavazás?
Elsősorban azért, mert minden egyéb lehetőséget már kimerítettünk. 6 évünk ment rá, hogy a fokozatokat betartsuk.
És, mert ez sok pénz, ráadásul olyanokért, akik nem igazán jó választópolgárok, a választási matematika nem jó alanyai. Tehát egyetlen kormánytól sem várható el (?), hogy önként megadja. Csak folyamatosan ígérve van.
Ha sikerül, akkor nincs mérlegelés meg kell hozni egy ilyen törvényt.

Természetesen a pénzt nem kapja meg a gondozott. Hanem megjelöli, hogy kivel akarja gondoztatni magát. Megbízási szerződést kötnek (pl. törvényben lévő minta alapján), és ennek alapján a MÁK kiutalja a nettót, és MÁK küldi APEH-nek TB, NYD járulékokat - gyed-hez hasonlóan.

Aki nem tud dönteni ahelyett (ha van) a család dönt, MINT MA IS, a gondozott bevonásával. Ma is aláírja a kérelmet. Ha nincsen család (szülők), akkor pl. egy segítő team vesz részt a döntésben - a támogatott döntéshozatal mintájára.

Kb. így gondoljuk. És, mint kiderült kitaláltuk az angol törvényt. :-)

Mi következik még ebből a megoldásból.
a TB kasszába is, meg a NYD kasszába is bekerülnek az oda való pénzek. Ma pl. úgy kapnak ápdíj után nyugdíjat, hogy nem a tényleges befizetést veszik alapul (kiszámolják, hogy ápdíjas időkön kívül mennyit keresett. a keresetre eső időből átlagot számolnak és úgy veszik, mintha az ápdíjon töltött időben is ennyit keresett volna). De a kasszákból hiányzik ebből az időből a pénz.

Csökkenthető a munkanélküli gondozók száma. Segély helyett munkabért kap, mert dolgozik. Ha a magánszemély bért kap, akkor nem kell neki segély.
Itt foglalkoztatás bővítése apropóján uniós pénzek is bevonhatók - mégpedig úgy, hogy nagy részük (járulék és közteher formájában) átcsorog a költségvetésbe. A támogatott foglalkoztatáshoz hasonlóan.
Forgóné (SZMM főov.) ott tévedett, hogy nem a szülőket kell MUNKÁHOZ segíteni, mert ők dolgoznak! Nem heti 40 órát, hanem a többszörösét.
És ugyancsak téves azt propagálni, hogy az ápdíjon levőket munkához kell juttatni. Ez rendben is lehetne - de, akiket ellátnak azokkal mi legyen? Hisz épp azért nem HÁZON KÍVÜL dolgoznak, mert nem tudnak eljárni dolgozni.

És természetesen ez nem szociális és nem egészségügyi kérdés. Ez egy elvégzendő munkáért fizetendő bér, a magyar MT-nek megfelelően és nem jövedelempótló szociális juttatás.

Fennáll-e a veszély, hogy akkor ebből az apropóból mások is követelhetnek. Szerintem nem.
Hisz jogalapokat kell figyelembe venni.
Az önmagukat ellátni képtelenek esetében az államnak Alkotmányos kötelezettsége van - és ez így logikus, ha tiltott a Taigetosz.

Az egészséges gyerekek ellátása a család joga és kötelessége. Állam nem köteles sem családi pótlékot, sem gyes-t adni. Persze jól teszi, hogy ad, de nem köteles, ezért nem állhatnak elő ezzel, hogy akkor ők is minimálbért kapjanak.

Ápolási biztosítás.
Természetesen erre a gondozotti csoportra ez sem most, sem a későbbiekben nem vonatkozhat! Ők sosem lesznek alanyai ennek, mert náluk az öngondoskodás fel sem merülhet, hisz náluk állami kötelezettség van.

Ápolási biztosítás ott jöhet szóba, ahol éveken át saját kereset van és netán egyszer állam (NYD mintájára) megengedi, hogy TB járulék egy részét ápolási biztosítási alapba fizessük. De ekkor is kellene vagy 20 év (?) mire állam ebből kivonulhat, azok esetében, akik ezt választották. Addig betegápolás állami feladat marad - TB alapból, egészségügyi alapellátás - és nem nem létező társadalmi biztosítás keretében.

Mi legyen azokkal, akiket nem 24 órában kell gondozni, ápolni?

Nekik a gondozási-, ápolási szükséglet mértékével (2, 4, 6, 8 óra ) arányos mértékű díjat kell megállapítani. Akinek arra van szüksége, hogy naponta bevásároljanak, mert nem tud - pl. segédeszköz híján, vagy egyéb okból - a lakásából egyedül kimenni, vagy akinek takarítani kell, mert maga nem tud, azoknak ezt a részleges díjat kellene pl. német szabályozás mintájára megállapítani. [/size]
elnök
 
Hozzászólások: 36
Csatlakozott: 2009.03.17. 13:23

Re: A bevezettetni kívánt törvény ismertetése

HozzászólásSzerző: elnök » 2009.03.21. 08:38

A parlamenti Szociális Bizottság elnökének az alábbi tervezetet küldtem el.

dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi, Elnökasszony részére

Goldner Ibolya
ÉCSJE elnök

Tisztelt Elnökasszony!
Előzetes megbeszélés szerint küldöm az alábbi javaslatunkat-

A fogyatékos személyek pénzbeli ellátásairól


Tisztelt Elnökasszony!
Azt gondolom, hogy már nagyon régóta teljességgel át kellett volna dolgozni a fogyatékosok pénzbeli ellátását azért mert rengeteg pénz megy el fogyatékosokra úgy, hogy nemigazán rajtuk segít, illetve nem képesek befolyásolni a nekik juttatott szolgáltatások, ellátások színvonalát.

Amit évek óta szorgalmazunk az a személyre szabott szolgáltatások, ellátások rendszere. Ez kellene vonatkozzon mind a korai fejlesztésre, mind az általános oktatásra, mind az ellátásukra (gondozás, ápolás), mind a szociális juttatásokra.

Korábban azzal utasították el javaslataink, hogy az Állam Kincstár nem képes egyének számláit kezelni. Ma már alkalmas a rendszer erre. Hisz már a bébikötvények is kezelhetők, személyre szabottan.

Ráadásul ezek az emberek már nyilván vannak tartva, hisz felemelt családi pótlékot, fogyatékossági támogatást, nyugdíjat, járadékot, közgyógy ellátást kapnak. Tehát nem kellene őket most nyilvántartásba venni.

Az általunk javasolt rendszerben kiküszöbölhető, hogy egy valaki ugyanazt a juttatást több helyen is igénybe vegye. Taj száma és adóazonosítója alapján egyértelműen beazonosítható.

Az általunk javasolt módszerrel egy helyen lenne nyilvántartható az adott személy összes juttatása.

Mit javasolunk?

Mindenki, mikor kiderül, hogy speciális igényű (krónikus beteg, fogyatékos) kellene kapjon egy a Kincstárnál nyilvántartott egészségügyi ellátások (fogyatékossági ellátások... ) kis könyvét és a hozzátartozó pénztárcát, a közgyógy igazolvány mintájára, (annak kiterjesztésével).

Mindenkinek állapotától függően adott időszakonként meg kellene állapítani mik azok a szükségletek, amire igénye van, és ezek közül mit, milyen mértékben vállal az állam. A megállapított igényekhez tartozó fedezetet a jogosult pénztárcájába helyezik. És a jogosult a különböző “lehívható” juttatásokat a törvénybe rögzített módon használhatná fel.
A juttatások között vannak a személyes szükséglet kielégítésére valók (járadékok, támogatások), amiket a fogyatékos személy magára költhet. Ezeket továbbra is minden hónapban készpénzben kellene megkapja.

A juttatások egy része szolgáltatások (fejlesztés, oktatás, gondozás, ápolás) fedezetéül kellene szolgáljon. Ezeket az ellátásokat feljogosított (akkreditált) szolgáltatókon keresztül kaphatnák meg. Azaz ezeket az összegeket nem maga a fogyatékos személy kapná kézhez, hanem csak a rendelkezés joga illetné meg őket.

Képességfejlesztés, szinten tartás (korai fejlesztés, gyerekkori fejlesztés, felnőttkori fejlesztés, szinten tartás)

1) A rendszer egyik része: orvos csoport kellene eldöntse kinek mire van szüksége, ki miből mennyit kaphat. Ennek természetesen velejárója a diagnózis, a javasolt terápia megállapítása. Nagyon fontos lenne megérteni, hogy a legeredményesebb, leghatékonyabb pénzköltés az időben elkezdett fejlesztés. Enélkül, az egyébként önálló életvitelre alkalmassá tehető személyek is életük végéig teljes kiszolgálásra, szorulókká válhatnak.
2) A rendszer másik része: fejlesztéssel foglalkozó szakemberek, illetve csoportjaik szakmai programokat írnak arra, hogy milyen ellátandó csoportot milyen terápiával, fejlesztéssel kezelnének. Ezeket a programokat szakemberekből álló zsűri zsűrizné, akkreditálná, megvásárlásra ajánlaná, beárazná..
3) Az elfogadott programok, részletes leírással bekerülnének egy nyilvánosan kereshető adatbázisba. Ebben az adatbázisban szabadon kereshetnének mind a fogyatékos személyek, mind a szakemberek.
4) Szakemberek illetve csoportjaik szabadon kiválaszthatnák és megvehetnék (szerzői jogdíj mintájára) bármelyik programot.
5) A megfelelő zsűri időről-időre minősítené az egyes csoportokat. Akik megfelelnek azok az adott program használatára engedélyt, akkreditációt kapnának és bekerülnének a szakértői (fejlesztői) adatbázisba.
6) A fogyatékos személyek a részükre megállapított fejlesztésre fordítható pénzből a fenti listákon szereplő szakemberek és programok közül választhatnának. Írásos megbízási szerződést kötnének, amit a Kincstárnak eljuttatnának. És a Kincstár ennek alapján havonta fizetne az ellátásért mindaddig, míg az ellátott személy megbízását vissza nem vonja.

A fenti módszerrel megszűnne a fogyatékos személy kiszolgáltatottsága, mivel ha nem elégedett a szolgáltatással, akkor felmondja a szerződést. Minőségi munkára kényszerülnének a szolgáltatók. Ezzel sokkal hasznosabban költődne el a fejlesztésre szánt pénz. Nagyobb esély lenne az eredményes fejlesztésnek, nőne a későbbi munkába állíthatóság esélye. Az így teremtett pénzalapok szakembereknek valódi munka alkalmakat teremtenének.
A mai gyakorlat sem a minőségi fejlesztést nem igazán segíti elő, sem a fogyatékos személy ellátáshoz jutását. Ma mikor az intézmény kapja meg egy összegeben (nem személyre lebontottan) a pénzt a fogyatékos ember teljesen ki van szolgáltatva. Másrészt, ha év elején az intézménynek megállapítják ARRA AZ ÉVRE a támogatást akkor ezt úgy is megkapja, ha közben a fogyatékos személyt eltanácsolja.

Közoktatás


Itt a fentiekhez hasonlóan maga a fogyatékos gyerek részére kellene megállapítani az (emelt szintű) oktatásra költhető pénzt. Ezt azokra az évekre mikor Neki oktatás jár az oktatásra szánt összegeknek fenntartott alszámlájára kellene utalni minden hónapban függetlenül attól, hogy jár-e éppen iskolába vagy sem. Minden más gyerekhez hasonlóan 6 - 18 éves koráig. Ez az összeg is kizárólag csak az államilag elismert, akkreditált tanárokkal, tanárcsoportokkal, iskolákkal kötött szerződés alapján fizethető ki.

Itt fontos lenne, hogy legalább ugyanannyi időre, legalább ugyanannyi normativát kapjanak, mint egészséges társaik. Akkor, mikor képzésre alkalmassá válik, illetve mikor megfelelő oktatót (iskolát) talál, akkor költhesse el - élete végéig bármikor, addig, míg a rendelkezésre álló összeg el nem fogy.

Ha az érintett személy korábban halna meg, minthogy a fenti két pénzalap kifogyna, akkor a megmaradt pénzt a Kincstár vissza kellene kapja.
Ez a rendszer is azt segítené, hogy a minőségi oktatók jutnának munka alkalmakhoz és a fogyatékos gyerek nem lenne kiszolgáltatott.

Az sem elképzelhetetlen, hogy nyilvános legyen kinek a számlájáról melyik tanárcsoport (iskola) mennyit kap. És az is elképzelhető, hogy rokonok, ismerősök, szponzorok erre a számlára utalhatnák a személyre szabott adományaikat Hisz a kincstári kezelés garanciát jelenthetne, hogy az oktatás támogatását célzó adományt tényleg megfelelő módon használhatják csak fel.

Ennek a rendszernek szerves része a nem fix iskolák rendszere. Mikor oktatási célra tart fenn az önkormányzat épületeket. Az egyes akkreditált csoportok ezekben az épületekben pályázhatnának a nekik szükséges mennyiségű helységeket. Ebben a rendszerben előfordulhat, hogy egy-egy épületben akár több tanárcsoport is működik. Akár vegyesen is együtt lehetnének a legkülönbözőbb tanár-, illetve gyerek-csoportok.

Gondozás

Minden önmagát ellátni képtelen, mások állandó segítségére szoruló személy esetében orvosi bizottság kellene megállapítsa a gondozási szükséglet mértékét. Gondozás alatt értendő: felügyelet, étkeztetés, személyi higiénia, környezet higiéniája, mosás, főzés, takarítás, kísérés. Kinek-kinek szükséglete szerinti mértékű igényt kellene megállapítani: azzal, hogy ez napi 2,4,6, 8 óra lehet. Aki állandó felügyeletre szorul annak nem lehetne napi 8 óránál kevesebb ellátást megállapítani. A napi 8 órás szükséglethez legalább minimálbért kellene rendelni, mert törvény szerint heti legalább 40 órás munka esetén minimálbérnél kevesebb nem állapítható meg.

A gondozásra való jogosultság megállapítását követően a gondozandó személy maga választja meg gondozóját. A választható gondozó közeli hozzátartozó lehet vagy bárki más, aki a választható gondozók listájában szerepel. Azzal, hogy a gondozás vállalását közeli hozzátartozó esetén nem utasíthatják el, mindaddig, míg alkalmatlanság miatt - megfelelő közigazgatási, bírói végzéssel - a közeli hozzátartozótól ezt a jogot végleg vagy ideiglenesen meg nem vonják. Ilyenkor amennyiben együtt élő közeli hozzátartozóról van szó intézkedni kell a gondozandó személy megfelelő elhelyezéséről is.

A gondozás akkor tekinthető megfelelőnek, ha az időszakos vizsgálat alkalmával a gondozott személy megfelelő állapotú. A felülvizsgálat szükséges gyakoriságát az arra felhatalmazott orvos vagy orvos csoport állapítja meg az összes körülmény figyelembevételével. Azaz annak eldöntésére, hogy a gondozási feladatot a gondozó ellátja-e, nem a gondozási folyamatot kellene ellenőrizni, hanem a gondozás végeredményét kellene vizsgálni.

Ápolás

Aki rendszeres, folyamatos, szakintézményen kívül elvégezhető szakápolásra szorul, annak meg kell állapítani az ápolási szükséglet mértékét és a hozzátartozó keretet. Ezzel az érintett a gondozási díjhoz hasonló módon rendelkezhetne. Ápolót választani a szakképzett ápolók listájából lehetne. Itt a gondozó és ápoló személye nem kellene feltétlenül egybe eseen. Ill. szakápolást közeli hozzátartozó akkor vállalhatná, ha erre megfelelő képzésen jogosultságot szerezne.

A gondozásra illetve ápolásra felkért személlyel megbízási szerződést kötnének, aminek alapján a Kincstár utalná ki a nettó bért és gondoskodna a megfelelő járulékok átutalásáról.


A fenti rendszerben az állandó felügyeletre szoruló személyek esetében mind az, otthonukban, mind a bentlakásos intézményekben ellátottak esetében a napi 24 órás, évi 365 napos szolgálatért legalább heti 40 órának megfelelő munkabért kellene biztosítani. Ebből a családok továbbra is ellátnák a napi 24 órás felügyeletet, míg az intézetben élők esetében 1-1 gondozóra maximum 4 gondozott jutna (4 gondozott pénzéből a 4 gondozandó személy mellé fel lehetne venni 4 gondozót. mind a 3 műszakra 1-1 gondozót, és a 4. pihenne) Ez a gondozási díj, ill. az így felvett gondozók csak és kizárólag ennek a 4 személynek a személyi gondozását szabadna szolgálja. Az egyéb munkákra (takarítás, főzés, mosás, stb.), rezsire külön megállapított, intézménynek juttatott normatívát kellene megállapítani. Az intézmény működési költségét egészíti ki a gondozottól - a maihoz hasonló módon - kapott befizetés.

A fenti rendszer valóságos munkaalkalmakat teremtene. a gondozói ill. otthoni szakápolói listára bárki kérhetné felvételét. A foglalkoztatási támogatásra jogosultak esetében pedig uniós foglalkoztatás bővítési támogatások is kérhetőek lennének.
Nem elfogadható ha az adott feladatra kizárólag egy csoportot (pl. 40 év feletti nők, fogyatékos hozzátartozóját otthon ellátó személyek) jogosítanának fel Ugyanakkor elfogadható, hogy ha támogatandó személy jelentkezik, akkor részére uniós támogatás legyen igényelhető.
Elfogadható, hogy az egy településen és vonzáskörzetében élő nem közeli hozzátartozóként dolgozó gondozók és szakápolók egy-egy családsegítő szolgálatba tömörüljenek. Ez a szakmai kontrollt is és a gondozó választást is megkönnyítené.

Ebbe a rendszerbe az is belefér, hogy azok a közeli hozzátartozók, akik esetleg mások gondozását is el szeretnék vállalni, azok kérhessék a gondozói listába kerülésüket és csatlakozhassanak ezekhez a tömörülésekhez. Természetesen az ő esetükben érvényes kell legyen, hogy házon kívül maximum 4 órát dolgozhatnak, és mindenki máshoz hasonlóan megfelelő további munkabérért.
Ebben a rendszerben a nyugdíjas gondozók teljesen azonos megítélés alá esnének, mint bármely más nyugdíjas, aki nyugdíja mellett szerződéses megbízás keretében kap munkabért.

Segédeszközök és tartozékaik

A fentiekhez hasonló módon a fenti ellátásokra jogosultság megállapításával egy időben kellene a segédeszköz igényt is elbírálni. Meg kellene határozni azt is, hogy egyes segédeszközökre mennyi a kihordási idő, ill. használatra-e, vagy tulajdonba kapja meg a fogyatékos személy. Semmi sem indokolja, hogy nagy értékű eszközök (pl. kerekesszékek, stb.) tulajdonba kerüljenek és a fogyatékos személy halálakor halálakor a családok az ingyen kapott eszközöket jó pénzért eladhassák. Ebben a rendszerben azt állapítanák meg, hogy kinek-kinek milyen típusú segédeszközre van szüksége, valamint ehhez mekkora állami támogatást kaphat. Megállapításkor ez az összeg a számlájára kerül. A fentiekhez hasonlóan el kell készüljön az akkreditált segédeszközök, -gyártók és -forgalmazók adatbázisa. A fogyatékos személy ebből a listából szabadon választhatna, és a választott eszköz megvásárlására használhatná fel a saját keretét. Ha a kerete kevesebb, mint a választott eszköz ára, akkor azt saját forrásból kellene kipótolja. Azaz nem azt állapítanák meg, hogy milyen MÁRKÁJÚ eszközre van joga, hanem a milyen típusú (pl. kézzel hajtott, vagy elektromos kerekes szék). Azaz nem a forgalmazót, hanem a fogyatékos személy eszközhöz jutását kellene támogatni.

Megelőzés

Nagyon fontos lenne mindent megtenni azért, hogy minél kevesebb fogyatékos gyerek szülessen. Ennek egyik módja a terhességek első három hónapjában spontán elinduló vetélések megfelelő kezelése. Más helyeken (pl. Svédország) elfogadott módon a terhesség első 3 hónapjában fenyegető vetélés esetén sem avatkoznak be a magzat érdekében. Kivéve, ha a szülők korrekt felvilágosítás esetén is ragaszkodnak a terhességet megtartó kezelésekhez. Spontán vetélés esetében szóban és írásban kell felvilágosítani a megtartó kezelés esetleges következményéről. Arról, hogy veszélyeztetett terhességből nagy valószínűséggel születik fogyatékos gyerek.

Ez a rendszer európai rendszerekhez hasonló módon kezelné a finanszírozást, mégha nem is ahhoz mérhető mértékkel.
Meggyőződésem, hogy a ma fogyatékosokra tekintettel elköltött pénzek hasznosulása a fenti módon felhasználva sokkal hatékonyabb lehetne. A nekik szánt pénzek ténylegesen rájuk fordítódnának.

Jó szívvel ajánlom a Táncoltass a dalomra c. film megtekintését, amiben művészien feldolgozott módon látható hogyan is működik a fent javasolt rendszer.

Terhes biztosítás
Az állam támogassa olyan magánbiztosítás bevezethetőségét, mellyel a terhesség 9 hónapjára szóló biztosítást kötnének a terhesség megállapításakor. Ha egészséges gyerek születik, akkor megszűnik a biztosítás. Ha fogyatékos gyerek születik akkor életjáradékot kapna. Az állam azzal kellene ösztönözze ezt a biztosítási formát, hogy a szülők befizetéséhez hozzájárulna (lakáskassza mintájára)
Ez nem váltaná ki az állami kötelezettséget, “csupán” a biztosítást kötő családok sokkal kedvezőbb anyagi körülmények közzé kerülhetnének.



Budapest, 2009. február 6.
Goldner Ibolya
Értelmi sérültek és Családjaik
Jogvédő Egyesülete
elnöke

elnök
 
Hozzászólások: 36
Csatlakozott: 2009.03.17. 13:23


Vissza: Informácíók a népszavazásról

cron