Az elfogadott kérdés:
Akarja-e Ön. hogy a magyar Országgyűlés hozzon olyan törvényt, mely az állandó felügyeletre szoruló súlyosan fogyatékos személyek[size=200]nek, a népszavazást követő január l-jétől az ellátási helyüktől (család, állami-, önkormányzati-, egyházi-, civil fenntartású intézmények) függetlenül diszkrimináció mentesen azonos mértékű, az állandó felügyeletükre és gondozásukra szolgáló gondozásidíjat állapítson meg.
Mit szeretnénk.
Egy egyértelmű törvényt, ami arról szól, amiről szólnia kell.
Azaz azért gondozási díj, mert alapesetben nem ápolásról van szó, hanem állandó felügyeletről. Ez az alap. Ez az, amire szükségük van ahhoz, hogy életben maradhassanak. Mert, akikről szó van ők (butuskák) különböző okból könnyen tudják lavírozni magukat (élet)veszélyes helyzetbe, ill. környezetüket is (pl. tűzokozás). Vagy életveszélyes helyzetbe kerülve nem tudnak abból kimenekülni (pl. mozgáskorlátozottságuk vagy kikötöttségük miatt).
Az még hozzájárulhat, hogy önmagukat ellátni képtelenek, azaz gondozni (etetni, tisztán tartani, kísérni) is kell őket.
Ezt a kört fedi az állandó felügyeletre szoruló súlyosan fogyatékos személyek csoportja - gyakorlatilag ma is rájuk vonatkozik az ápolási díj.
----
személyekNEK - ez egy igazi változás követelése - kezdetektől ezt követeljük.
Ma az államilag kijelölt gondozónak jár a díj.
Ebből következik:
ha nincs az ellátandó személynek olyan hozzátartozója, aki megfelel a kritériumoknak, akkor nem lesz ellátva (pl. ül a sajátjában egész nap, míg rokonok haza nem érnek), vagy ellátja valaki, de nem kap érte fizetést (pl. nyugdíjas szülő, szemben a gyesen lévő nyugdíjas nagyival).
Mivel ma az ápdíjat kizárólag közeli hozzátartozó kaphatja a család el kell döntse, hogy vagy feladja valaki karrierjét, vagy intézetbe adják szegényt. Ha nemcsak családtag kaphatná meg a díjat, akkor otthon is maradhat, karrier is maradhat és valakire rábízhatják.
Azért, mert nem az ellátandó személynek jár nagy részük gondozásáért ma az állam nem fizet.
Aki ma otthon van és úgy fizetnek őrá tekintettel azok szégyenletes összeget kapnak. Aki ma intézetben van, utána megállapítanak egy normatívát, amiben nincsen "felpántlikázva" a gondozásra fordítandó munkabér. Ebből következik, hogy nagy részük részlegesen van csak ellátva, ill. igen alacsony színvonalon, ill. nincs megoldva az állandó felügyeletük. Az mindennapos, hogy nincsen éjszakai ügyelet, és tág tere marad az erőszakos cselekedeteknek. (épp most a tiszalöki esetről olvashattunk). (Ajánlott irodalom pl. Szalai Júlia és munkatársai felmérése, amit még Dr. Gönczöl Katalin felkérésére csináltak)
Attól, hogy nem a gondozandó személy a jogosult ő nem tud befolyással lenni arra, hogy hogyan lássák el.
Szemben azzal az esettel, mikor személyesen hozzákötődik az állami normatíva.
Abban az esetben, ha a gondozandó személyNEK állapítják meg a gondozási díjat és bentlakásos intézetbe megy akkor 4 gondozási díjasnak fel tudnak venni 4 gondozót, akik 3 műszakban (a 4. pihen) állandó felügyeletet tudnak biztosítani. És egy-egy műszakban egy gondozó max. 4 személyt kell megetessen, tisztán tartson, kísérgessen, stb. (Ebbe nem tartozik bele a takarítás, max. a takaríttatás - de ez részlet kérdés, törvénybe foglalt munkaköri leírás). Ezzel kiküszöbölhetők pl. a személyzet hiánya miatti kikötözések, még étkezés közben is kikötözve tartás. (Olyan, mint a libatömés)
Közteher. Természetesen, mint minden munkabér után itt is kell járulékot és a munkáltató közterheit fizetni. Ez erről szól. Ma is így van. A mostani ápolási díjból is vonnak járulékot és Önkormányzatok fizetnek utána TB-t.
Min alapszik a követelésünk?
Az Alkotmány szerint az önmagukat ellátni képtelen személyek ELLÁTÁSÁRÓL az állam gondoskodik. Ill. maga helyett ezt valakire rábízza. Államtól átvállalt kötelezettség, ezért kell az állam fizessen érte.
OVB-n nem ment át a minimálbéres megfogalmazás, hiába mondtam, hogy diszkrimináció mentes csak így lehet.
Ezért második körben ez ment át, hogy diszkrimináció mentesen, azonos mértékű. És szektor semlegesen (ellátás helyétől függetlenül.). És, mert állami alkalmazottként nem kaphat minimálbérnél kevesebbet, ezért a vele azonos mértékű sem lehet minimálbérnél kevesebb.
Ezt OVB is pontosan megértette. (ld. dec. 9-i jegyzőkönyv 4. kérdés
http://www.election.hu/ovb/hu/osszefoglalok/20081209.pdf )
Miért népszavazás?
Elsősorban azért, mert minden egyéb lehetőséget már kimerítettünk. 6 évünk ment rá, hogy a fokozatokat betartsuk.
És, mert ez sok pénz, ráadásul olyanokért, akik nem igazán jó választópolgárok, a választási matematika nem jó alanyai. Tehát egyetlen kormánytól sem várható el (?), hogy önként megadja. Csak folyamatosan ígérve van.
Ha sikerül, akkor nincs mérlegelés meg kell hozni egy ilyen törvényt.
Természetesen a pénzt nem kapja meg a gondozott. Hanem megjelöli, hogy kivel akarja gondoztatni magát. Megbízási szerződést kötnek (pl. törvényben lévő minta alapján), és ennek alapján a MÁK kiutalja a nettót, és MÁK küldi APEH-nek TB, NYD járulékokat - gyed-hez hasonlóan.
Aki nem tud dönteni ahelyett (ha van) a család dönt, MINT MA IS, a gondozott bevonásával. Ma is aláírja a kérelmet. Ha nincsen család (szülők), akkor pl. egy segítő team vesz részt a döntésben - a támogatott döntéshozatal mintájára.
Kb. így gondoljuk. És, mint kiderült kitaláltuk az angol törvényt.
Mi következik még ebből a megoldásból.
a TB kasszába is, meg a NYD kasszába is bekerülnek az oda való pénzek. Ma pl. úgy kapnak ápdíj után nyugdíjat, hogy nem a tényleges befizetést veszik alapul (kiszámolják, hogy ápdíjas időkön kívül mennyit keresett. a keresetre eső időből átlagot számolnak és úgy veszik, mintha az ápdíjon töltött időben is ennyit keresett volna). De a kasszákból hiányzik ebből az időből a pénz.
Csökkenthető a munkanélküli gondozók száma. Segély helyett munkabért kap, mert dolgozik. Ha a magánszemély bért kap, akkor nem kell neki segély.
Itt foglalkoztatás bővítése apropóján uniós pénzek is bevonhatók - mégpedig úgy, hogy nagy részük (járulék és közteher formájában) átcsorog a költségvetésbe. A támogatott foglalkoztatáshoz hasonlóan.
Forgóné (SZMM főov.) ott tévedett, hogy nem a szülőket kell MUNKÁHOZ segíteni, mert ők dolgoznak! Nem heti 40 órát, hanem a többszörösét.
És ugyancsak téves azt propagálni, hogy az ápdíjon levőket munkához kell juttatni. Ez rendben is lehetne - de, akiket ellátnak azokkal mi legyen? Hisz épp azért nem HÁZON KÍVÜL dolgoznak, mert nem tudnak eljárni dolgozni.
És természetesen ez nem szociális és nem egészségügyi kérdés. Ez egy elvégzendő munkáért fizetendő bér, a magyar MT-nek megfelelően és nem jövedelempótló szociális juttatás.
Fennáll-e a veszély, hogy akkor ebből az apropóból mások is követelhetnek. Szerintem nem.
Hisz jogalapokat kell figyelembe venni.
Az önmagukat ellátni képtelenek esetében az államnak Alkotmányos kötelezettsége van - és ez így logikus, ha tiltott a Taigetosz.
Az egészséges gyerekek ellátása a család joga és kötelessége. Állam nem köteles sem családi pótlékot, sem gyes-t adni. Persze jól teszi, hogy ad, de nem köteles, ezért nem állhatnak elő ezzel, hogy akkor ők is minimálbért kapjanak.
Ápolási biztosítás.
Természetesen erre a gondozotti csoportra ez sem most, sem a későbbiekben nem vonatkozhat! Ők sosem lesznek alanyai ennek, mert náluk az öngondoskodás fel sem merülhet, hisz náluk állami kötelezettség van.
Ápolási biztosítás ott jöhet szóba, ahol éveken át saját kereset van és netán egyszer állam (NYD mintájára) megengedi, hogy TB járulék egy részét ápolási biztosítási alapba fizessük. De ekkor is kellene vagy 20 év (?) mire állam ebből kivonulhat, azok esetében, akik ezt választották. Addig betegápolás állami feladat marad - TB alapból, egészségügyi alapellátás - és nem nem létező társadalmi biztosítás keretében.
Mi legyen azokkal, akiket nem 24 órában kell gondozni, ápolni?
Nekik a gondozási-, ápolási szükséglet mértékével (2, 4, 6, 8 óra ) arányos mértékű díjat kell megállapítani. Akinek arra van szüksége, hogy naponta bevásároljanak, mert nem tud - pl. segédeszköz híján, vagy egyéb okból - a lakásából egyedül kimenni, vagy akinek takarítani kell, mert maga nem tud, azoknak ezt a részleges díjat kellene pl. német szabályozás mintájára megállapítani. [/size]